Szombat délutánig 168 sms-üzenetet számolt meg a telefonján az újdonsült világbajnok, Gyurta Dániel. A 200 méteres mellúszás győztesének készülékét természetesen „elöntötték“ a gratulációk – míg családtagjaival természetesen telefonon beszélt, azt például már szombat délután tudni lehetett, hogy elindult a sütés-főzés, így a vasárnapi hazaérkezés után Dani egyik fő kedvence, a krumpli-főzelék kerül az asztalra. Dani öccse, Gergő – nincs három hete, hogy 1500 méteres gyorsúszásban megnyerte az ifjúsági Európa-bajnokságot Prágában – már azt is indítványozta, hogy a következő hetet, heteket Balatonon töltsék, Dani azonban még nem döntötte el, hol akarja kipihenni magát. Persze, egyelőre a siker emésztgetése van soron.
– Egy biztos, nem fogom ugyanazokat a hibákat elkövetni, amelyeket az athéni ezüstérmem megszerzése után. Rengeteget tanultam abból az időszakból, többek között azt, miként kell fogadni az ilyenkor jósolhatóan óriási médiaérdeklődést, továbbá hogyan kell viszonyulni a hirtelen megsokszorozódó „barátokhoz“, akik közül az első hullámvölgynél elég sokan eltűntek annak idején...

Dani az úszócimborákkal a Trevi-kútnál és a Spanyol lépcsőnél ünnepelt a diadal estéjén, de igen szolidan – ő egyébként sem az a duhajkodós típus.
– Jó volt egy kicsit kikapcsolni. Nagyon komolyan készültem arra, hogy itt valami nagyot érjek el, és a száz méter után már biztos lehettem abban, jó formában vagyok. Ez önbizalmat adott és meg is nyugtatott.

Természetesen még ma is mindenki arról az utolsó öt méterről beszélt, elvégre teljességgel hihetetlennek tűnt, ahogy Dani megelőzte Eric Shanteau-t. Bent természetesen érzékelhetetlen, ki ér a falhoz előbb (egy századmásodperces különbséget pedig egyedül az időmérő berendezés képes jelezni), de ott, a végén ilyesmire már nem is ügyelnek.
– Az egész versenyt úgy úsztam végig, hogy az amerikai srácra figyeltem. Az utolsó tíz méteren még láttam, hogy picivel előrébb van, és hogy az olaszok mögöttem, de ezt követően már kizárólag arra koncentráltam, hogy az utolsó tempóba tényleg minden, de minden erőmet, energiámat beletegyem. Ez sikerült.

A győzelem másnapján Dani egyébként igen készséges volt, a MÚSZ sajtócsapatával a Colosseumhoz ment, ahol fényképek készültek róla és aranyérméről (melyen történetesen a Colosseum látható); egyszersmind felderítette a terepet, mert mint mondta, este a társakkal visszatér, hogy kivilágítva is megnézzék az ókor egyik legszebb építményét – melyet Dani egyébként most látott először élőben, s persze lenyűgözve fényképezte a saját kis gépével. Eközben újabb két üzenet futott be – azaz napnyugtakor már 170-nél tartott...

Cseh Laci és a világsajtó

Nemzetközi támogatója, az Arena meghívására a külföldi média képviselői fél órán keresztül faggathatták Cseh Lászlót szombaton, az uszodakomplexum tőszomszédságában, ahol egy elegáns villában várta vendégeit a világ egyik legnagyobb sportszergyártója.
Miközben Laci többek között a L’Equipe-nek, a Gazzetta dello Sportnak és Times-nak nyilatkozott, a háttérben is magyar körítés ment: férfi vízilabda-válogatottunk németek elleni, simán megnyert mérkőzése ment a hatalmas lcd-tévéken az olasz sportadón, felvételről.
A média külföldi képviselői elsősorban a vasárnapi esélyekről faggatták a római vb-n eddig 200 vegyesen egy ezüstérmet szerző magyar klasszist, és persze arról, mit vár a jövőtől, amikor az úszóvilág visszatér a hagyományos dresszekhez.
Cseh mindenkinek azt mondta, nagyon várja már úgymond fő számát, a 400 vegyest, amelyen feltehetően ismét az amerikaiakkal kell csatáznia. „Néztem Lochte-t, mintha feladta volna a kétszáz hátat, végül is elég sokat úszik, de nem gondolok arra, hogy elfáradt. Egész egyszerűen bámulatos, ahogy az ameriakaiak regenerálódnak, nem csupán napról napra, de két szám között is. Valamit nagyon tudnak.“ Ami pedig az újabb korszakváltást illeti, az Arena egyik vezetője elárulta, a sportszergyártók számára a szuper dresszek gyártása konkrétan nem hozott nagy hasznot, sőt. Viszont a körítés, a világrekordok, az, hogy mindenki a ruhákról beszélt, minden korábbit felülmúló nyilvánosságot garantált az úszásnak, s rajta keresztül a cégeknek – azaz nem bánják, ami az elmúlt években történt, de azt sem, hogy ismét a hagyományos dresszekben lehet majd úszni, ami „etikai szempontból sokkal kívánatosabb.“ Laci ugyanezen témával kapcsolatban már korábban elmondott véleményét ismételte meg: „ezek a dresszek elvesznek az úszó egyéniségéből. Természetesen nagyon fontos a versenyző, ám mindenki pontosan tudja, hogy ezek a dresszek sokat segítenek. Én is tisztában vagyok vele, nem véletlen, hogy életemben először egész testes dresszben úszom, egyszerűen nem tehetem meg, hogy ne vegyem fel, és ezáltal előnyt adjak a többieknek. De nagyon várom már, hogy visszatérjen a régi időszak, mert akkor ismét kiderül, ki az igazán jó úszó.“ Végül, nagy sikert aratva azt is hozzátette mindehhez, hogy „azért is fontos, hogy újra a hagyományos szerelésben kell úszni, mert végre nem tart fél óráig, amíg magamra rángatom a dresszt.“

T-Mobile Sporthír Szolgálat
Róma 2009. augusztus 2.