Számomra az eddigi dakaros életem egyik legstresszesebb része a technikai, illetve adminisztratív átvétel volt.. Erre ez a mai nap rácáfolt.. az adminsztratívon nyugodtan, problémamentesen szinte átsuhant a csapat...
Most már elkezdtem érezni azt a kis gyomortájéki szoritást, ami a verseny rajtjának közeledtét jelzi. Azt hittem, ez a dakarok számának növekedésével elmúló érzéssé válik, de az élet erre is rácáfol... mindig izgulok, és mindig úgyanúgy... úgy látom, hogy az egészséges izgalom a csapatra is kezd hatni... amíg ezeket a sorokat pötyögöm, Gaál „Husika" Józsibá éppen szervizútvonalat tervez a fiaival... jó tudni, hogy velünk vannak és biztos hátteret nyújtanak számunkra...
Beszélgettem Davide Casterrával, aki a verseny útvonalát tervezte.. természetesen kérdeztem, hogy mire számitsak... csak mosolygott sejtelmesen és a mosolyával nem nyugtatott meg... persze a Dakarnak az a dolga, hogy nehéz legyen... de szereinte ez most nagyon nehéz lesz.... nyilván az sem könnyiti a dolgunkat, hogy erről a vidékről semmi fogalmunk sincs...
Úgy hirlik, az első két nap nagyon gyors pályákon vezet át... nem szeretem ezeket a tipusú gyorsaságikat... a nagyon tempós gyorsokon nem nagyon lehet kicsit hibázni... és persze könnyen elragadja a hév az ember fiát... tehát megpróbálunk tempósan, de megfontoltan kezdeni...
De addig még hátravan egy városi rajtceremónia...egyszer már volt szerencsém Mexikóban résztvenni egy hasonlón és az életem egyik legnagyobb sportélménye volt... fantasztikusak errefelé az emberek, imádják a technikai sportokat és ezrével vándorolnak ki az autóversenyekre... szóval ha ez most is igy lesz, akkor nagy élményben lesz részünk holnap...
Addig összerakom a cuccaimat... ez egy olyan szertartás, amin sok éve nem változtatok... amióta versenyzem, ugyanazzal a tollal, táskával órával megyek... a kis babonák fontosak nekem, megnyugtatnak... Szóval összerakom a motyót és kalandra fel...
Bunkoczi László |
