Először is azzal kezdeném, hogy tudtam aludni 8 órát. Hihetetlen, és óriási érzés. Délelőtt el kellett mennünk a versenyzői eligazításra, ahol nagyon kiokosítottak minket, és megtudtuk, hogy holnap megint órát állítunk. Egy órával később lesz ismét, tehát otthonhoz már -4 óra az eltolódás

Már említettem, hogy a szállásunk a rajtdobogóval szemben van. Az én szobám - a fiúkéval ellentétben - még a térre is néz, ami eddig hátrány volt, mert nagyon nagy volt a zaj, na de ma délután...Próbáltam az itinert átírogatni, de kb. du. 3-tól iszonyatos hangos zenével kezdődött az egész eszméletvesztéses rajtceremónia a motorosoknak.

Na, ezt én szépen végignéztem órákon keresztül az ablakpárkányon ülve, fotózva, vigyorogva. Átmentem turistába. Egyszer csak csörög a telefonom, a pilótám volt. Akkor ráeszméltem, hogy nekem van pilótám is, tehát nemsokára én is részese leszek az utcai forgatagnak.

ÉN IS A DAKARRA JÖTTEM!!!

Attól kezdve, teljesen besózva vártam, hogy mikor indulunk már. Elég későn volt a rajtunk (21.45), már éppen besötétedett. A lényeg, hogy még életemben nem láttam ennyi embert, vagyis emberfalat. Azt tudtam, hogy az argentin emberek barátságosak, és vendégszeretőek, na de ennyire. Az össztávunk 14 km volt, ebből 12 km-en keresztül álltak az emberek tömött sorokban. Azt sem gondoltam volna, hogy az első dakar-izomlázam a jobb karomban lesz, az integetésektől, meg a kézfogásoktól. Úristen! Megfogtam kb. 500 kezet. Ezt az érzést kívánom mindenkinek, hogy átélje!!! Az emberek ilyen szintű szeretetét. A sok kedves mosolyt, a fütyülésüket, az ordibálásukat. Mindenki extázisba került, persze minket is beleértve. Hihetetlen érzés, még mindig a hatása alatt vagyok, vagyunk.

Na jól van, megyek már aludni, hiszen ez lesz az utolsó "rendes, komfortos" éjszakám szállodában, és mindjárt kelni kell, mert eljön a várva várt nap. A DAKAR. A KIHÍVÁS, amiért idejöttem:)))

Navigátorok naplója - Blog