Valamikor nagyon régen, a Magyar Televízió gyerek motorosokról készített rövidke filmet. A miniatűr bőrruhások hihetetlen ügyességgel kerülgették az aszfalton felállított bójákat, felnőtteket megszégyenítő módon húzták a gázt. A gyerkőcök közül kitűnt egy apró lányka, aki nem csak felvette a versenyt a fiúkkal, de rendesen el is porolta őket. A szélvészkisasszony Kovács Nikolettként mutatkozott be. Eltelt néhány esztendő, Nikiből szemrevaló, csinos nő lett, ám a motorozás iránti szenvedélye jottányit sem változott: azóta is ugyanazzal a kitartással, fanatizmussal száguldozik. A spanyolországi Albacetében lebonyolított Európa-bajnoki futamon pályafutása legszebb eredményét érte el: második helyének köszönhetően az összetett Eb-pontverseny harmadik pozícióját szerezte meg.
Nikolett az a fajta riportalany, akiből nem kell harapófogóval kihúzni a szavakat. Egy kérdésre minimum tíz percig válaszol, s megvan az a firkászok által „imádott” tulajdonsága, hogy minden gond nélkül borzolja össze a gondosan felépített kérdéssort. Pedig képben van, hiszen közgazdász diplomája mellett újságíró végzettséggel is rendelkezik. Mégsem lehet rá neheztelni, olyan lendülettel, lelkesedéssel mesél a motorozásról.
Bár az aszfaltot másféléves kora óta koptató lány az Eb-bronzzal karrierje csúcsára jutott, engem először mégis életének árnyékosabb időszaka érdekel. Mint más motorosokat, őt sem kímélték a kisebb-nagyobb balesetek, ám a 2000-es esztendő majdnem pályafutása végét jelentette, hatalmasat esett az egyik futamon.
- Az esés után rögtön egy korábban látott film elevenedett meg előttem, melyben egy biciklislány edzés közben balesetet szenvedett, s kerekesszékbe került – emlékszik Nikolett. – De valószínűleg közrejátszhatott az is, hogy korábban anyukám – aki rallyversenyző volt – is súlyos gerincsérülést szenvedett. Három csigolyám eltört, de a gerincvelőm szerencsére nem sérült. Nem volt könnyű újra motorra ülni, de tartoztam magamnak annyival, hogy szembenézzek a félelmeimmel.
Legyőzte őket. Kemény fából faragták, lassacskán, lépésről lépésre, minden buktatóval megküzdve, visszanyerte régi formáját. Súlyos sérülése óta nem kérdés számára, létezik egy felsőbb hatalom, de azzal is tisztában van, tennie kell a dolgokért, maguktól nem jönnek az eredmények. Úgy véli, ha minden tőle telhetőt elkövet a sikerért, akkor alakuljon bárhogyan is az élet, nem tehet magának szemrehányást.
Mint már jeleztem, Nikolett igencsak szemrevaló jelenség, s ezt a média is felfedezte. Szerencsére annak jobbik része, az ország legismertebb sporthetilapja készített róla ízléses fotósorozatot, de feltűnt más, nívós kiadványban is. A mai, bulvárral mélyen átitatott világban nem könnyű elérni, hogy egy sportoló alanyi jogon, teljesítményének köszönhetően kerüljön az érdeklődés középpontjába. Nikinek sikerült, s bár minden fillérre szüksége van motoros karrierje építéséhez, mégsem köt kompromisszumokat: az általa kijelölt határvonalat nem hajlandó átlépni sem a szponzorszerzés, sem a média megjelenés területén.
A „Talma”-sikerek korszakában szinte minden magyar motorost a világbajnokkal hasonlítnak össze, eredményeiket az övéihez mérik. A Nikiét is, aki bár nem kéri ki magának, de érződik, nem igazán ért egyet a méricskéléssel, szerinte másfelől kellene megközelíteni a témát. Maximálisan elismeri honfitársát, de emlékeztet, Talmácsi sem egyik napról a másikra érte el világraszóló eredményeit, fokozatosan „építették” fel, mindig erős támogatók álltak mögötte.
- Azt hiszem, az én történetemmel másfajta üzenetet lehetne közvetíteni, és a reklám terén más célközönséget lehetne megcélozni – mondja, majd a „helytállhatnak-e a szebbik nem képviselői a férfiak versengésében” kérdésre is egyértelmű választ ad. – Megfelelő technikai háttérrel egy nő is felveheti a versenyt, s érhet el sikereket a gyorsasági motorozásban.
Kovács Nikolett nemcsak beszédben jó, de tettekben is tesz a nemek egyenjogúságáért: tavaly rajthoz állt a 125-ösök török világbajnoki futamán, de a maláj GP-re már nem jutott ki. Az ok, persze megint a pénz, illetve annak hiánya volt, de kitartását ismerve, biztosak lehetünk benne, látjuk még világbajnoki futam rajtjánál.
Niki egy másik, érdekes témát is felvet – mint említettem, ő vezeti diskurzusunkat –, kis szociológiai tanulmányt tár elém a motorsport kulissza titkairól. Nehezményezi, hogy az eredménykényszer miatt a gyengébb szezont futó 16 év körüli versenyzőket még fiatalabbakkal próbálják helyettesíteni, így az addig burokban nevelgetett „öregek” iskolai végzettség, kapcsolatok, barátok híján gyakorlatilag az utcára kerülnek, lógnak a semmi ágán. De más korosztályos problémát is feszeget, érthető módon megkérdőjelezi a nemzetközi szövetség azon álláspontját, miszerint 25 év felett már nem indulhat versenyző a nyolcadliteres géposztályban, de vannak olyan viadalok, ahol az ilyen korú versenyzőket száműzik a 600-asok közül is, csak 1000 ccm-es motorra szállhatnak fel.
A karakán lány mögött eddig nem állt olyan támogatói csapat, aki minden feltételt biztosított volna az eredményes munkához. Niki megbecsüli szponzorait, nem nyafog a körülményeken, nem keres kifogásokat, boldogulni próbál a maga erejéből. A nap 24 órájában „motorozik”, vállalkozását szinte egyedül viszi, persze édesanyja mindenben a segítségére van. Hihetetlen erős a családi összetartás, anyát és lányát a nevelőapa, plusz egy szerelő kíséri a versenyekre, s a többiekhez képest maroknyi csapat így is mindenhol megállja a helyét. Szegény ember vízzel főz, tartja a mondás, de nem árt, ha a víz minőségi és a szakács is érti a dolgát. A Kovács-team így főzte ki az Eb-bronzot is.
Dobogós elvárásokkal indultak a szezonnak, de hamar szembesülniük kellett a mezőny technikai fölényével, így örülhettek az első futamon megszerzett 6., majd a másodikon begyűjtött 4. helyezésnek. A záró derbi előtt mégis felcsillant az éremszerzés lehetősége, ennek eléréséhez Nikinek az első háromba kellett kerülnie Albacetében. Az események nem nélkülözték a drámaiságot, az ismeretlen, esős pályán – többek között – nyolc spanyol amazon próbálta megakadályozni a magyar lányt célja elérésében. Ám az esőisten kegyes volt, permetezte az aszfaltot, így a lóerők helyett (mellett) kidomborodott Nikolett motoros tudása, s az általa csak szerelőzseninek titulált Horváth László szakértelme, aki pazarul állította be a versenygépet. Az izgalmas futam végén Kovács Niki a 2. helyen ért célba, majd igazi örömünnepet „rendezett”, boldogságát torkaszakadtából ordította világgá. Nem vitás, az ilyen pillanatokért érdemes motorra szállni, de Niki az a fajta versenyző, aki akkor is ugyanolyan komolyan húzná a gázt, ha csak egy „vajaskenyér-kupán” küzdene. Vérében van a versengés.
Hatalmas kalaplengetést érdemel Kovács Nikolett 2008-as szezonja, pláne az elért produktumhoz kapcsolódó, szűkös támogatás tükrében. Bár a csapat lehetőségeihez mérten igyekezett fejleszteni a versenygépet, a szezon után így is mindössze 7000 kilométert mutatott annak kilométerórája. Komoly táv, mondhatnánk, csakhogy a vetélytársak ennyit egy téli tesztelés alatt teljesítenek.
Most jöhetne az újabb okoskodás: semmi gond, jót tesz majd a „motoréhség”, de a technikai sportokban ez nem így működik. Szükséges a rutin, a különböző pályákon megtett, minél több kilométer, mert csak így lehet kijavítani a felmerülő technikai hibákat. Kovács Nikolettnek körülbelül plusz ötmillió forintra lett volna szüksége, hogy vasparipája állja a versenyt a többi géppel. Ennek hiányában maradt a tehetség, az ösztön, a virtus.
Talán előbb-utóbb meglévő támogatói mellett mások is észreveszik a 26 éves hölgyben rejlő tehetséget, s olyan lehetőségeket biztosítanak számára, mely egy újabb, világraszóló eredmény lehetőségét rejti magában.
- Igyekszem megteremteni a hátteret, de ehhez sokszor kevés a 24 óra, legalább 30 kellene – utal saját feladataira. – Soha nem tekintem munkának a motorozást, már csak azért sem, mert egy forintot sem kerestem vele, viszont annál többet tettem, tettünk bele. Ez azonban korántsem csak az anyagiakról szól, ha nem szeretném a motorozást, nem lenne minden edzés, futam egy adrenalin bomba, akkor nem csinálnám!
XLSport
